Szignifikáns javulást hozott a policisztás vesebetegségben a vesefunkciók terén a ketogén étrend az annak hatásait kereső KETO-ADPKD klinikai vizsgálat során

A vízhajtókat a hypervolaemia és a magasvérnyomás-betegség kezelésére, valamint a kardiális dekompenzáció tüneteinek enyhítésére használjuk. 

A krónikus veseelégtelenséghez számos betegség vezethet el. A vesekáro­sodás és annak tünetei nagyon gyakran lappangva alakulnak ki, s ha már klinikai tünetek is észlelhetők, sokszor visszafordíthatatlan szövődmények is jelen vannak. A vesekárosodás, a krónikus veseelégtelenség felismerése ezért nehézségekbe ütközhet, vagy éppen egy rutinvizsgálat során derül csak fény a veseműködés beszűkülésére. A nefrológiai ellátás és rendszeres gondozás legfontosabb szerepe az, hogy a vesekárosodás gyanúja, rizikó­faktorainak fennállása esetén időben megtörténjen a szakorvosi vizsgálat, előrehaladott veseelégtelenségben megfelelő terápiával csökkenteni kell a kialakuló szövődmények súlyosságát.

A májbetegségek többféle kórélettani folyamaton keresztül járulhatnak hozzá a vesék megbetegedéseihez. A krónikus vagy akut májbetegségek mellett fellépő vesefunkció-zavarok gyakran gyorsan progrediálnak, rövid időn belül akár akut veseelégtelenség is kialakulhat. A jelen cikk áttekintést ad e két szerv működésének klinikailag legfontosabb összefüggéseiről.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

A Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism közleménye szerint a szójafogyasztás javíthatja a policisztás ovárium szindrómában szenvedő betegek metabolikus és kardiovaszkuláris állapotát.

A polifenolokban gazdag ételek, például a szőlő segítenek a metabolikus szindróma kialakulásának megelőzésében. A polifenolok egészségre gyakorolt pozitív hatása bizonyított, de antioxidáns hatásukkal önmagában nem indokolható.

Hiponatrémiás betegek rendszeresen szorulnak háziorvosi, sürgősségi vagy kórházi ellátásra. E gyakran előforduló elektrolitzavarnak mind a diagnosztizálása, mind a kezelése összetett feladat, ráadásul a probléma megol­dásához nem áll rendelkezésre minden esetben egyértelműen használható vezérfonal. A hiányt két új nemzetközi irányelv lenne hivatva pótolni, ame­lyek azonban fontos kérdésekben ellentmodanak egymásnak.

Az egyszerű veseciszta (folyadékkal telt tömlőcske a vesében) kezelést nem igénylő lelet, a sok tömlőcske képződésével járó policisztás vesebetegség azonban az első tünetek kialakulásától a veseátültetésig, de a szövődmé­nyek miatt akár azon túl is végigkísérheti a betegek életét. 

Az Orvostovábbképző Szemle új számának Szimpózium rovata a háziorvosok érdeklődésére számító három, látszólag különböző nefrológiai témát tárgyal. Az első közlemény a háziorvosi gyakorlatban előforduló típusos vizeleteltérésekre hívja fel a figyelmet három esetismertetés kapcsán. Az észlelt vizeleteltéré­seket azonban nemcsak urológiai, ha­nem – mint azt a másik két közlemény is mutatja – örökletes kórképek, pri­mer vagy szisztémás vesebetegségek is okozhatják, amelyek már gyermekkor­ban is megnyilvánulhatnak. A cikkek és kommentárok egyúttal lehetőséget adnak az újabb nefrológiai ismeretek, elsősorban az idült vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) új irányelvének bemu­tatására, elsősorban a hazai háziorvosi gyakorlat szempontjából.